Volt egy idő, amikor ha valaki megkeresett, szinte biztosan az ügyfelem lett

• 2021. augusztus 12.

• Könyvelő interjúk

Székely Erzsébet mindig is könyvelő szeretett volna lenni és hosszas munkával létre is hozta az önálló könyvelői praxisát. Hogy azóta hol tart, kiderül a Konyvelok.hu legfrissebb interjújából.

Úgy hallottuk, érdekes karrierutat járt be. Milyen lényeges változások történetek az elmúlt évek során mind szakmai, mind pedig ügyfélszerzési vagy akár ügyfélkezelési szempontból ahhoz képest, mint amikor vállalkozása elindult?

Az utóbbi években nagyon nagy változáson ment át az egész világ és ez a változás mindannyiunk életét és természetesen a szakmá(n)kat is igen jelentősen érintette, megváltoztatta. Jelen esetben a változás alatt a nagyfokú digitalizációra, automatizmusok bevezetésére, munkatrendek változásaira gondolok, valamint az internet elterjedésére, a Facebook megjelenésére stb. Az utolsó másfél év viszont ennél is jobban átírta a feladatokat, egy teljesen új alapra kellett helyezni a munkát, a szakmai továbbképzéseket, az ügyfelekkel való kapcsolattartást, szóval mindent, amit az évek alatt oly szépen kialakítottunk és majdnem tökéletesre csiszoltunk. A pandémia miatt folyamatos volt a törvényváltozás, így azok lekövetése, az ügyfelek állandó kérdései, a bezárások, az állandó bizonytalanság igencsak próbára tett minden könyvelőt, számviteli szakembert, a határidők viszont változatlanok maradtak. Nagyon nagy nyomás volt ez a könyvelő szakma számára és még ma is az.

Én 16 éve vagyok vállalkozó. Kezdetben az ismerőseim ajánlásai alapján jöttek hozzám az ügyfelek. Aki akkoriban megkeresett, szinte biztosan az ügyfelem lett. Ma nehezebbnek látom az ügyfélszerzést és még nehezebbnek a megtartását. Mindenki könnyebben lép, bármi probléma esetén azonnal vált. Pár ezer forintos havi könyvelési díj megtakarítása reményében is továbbáll az ügyfél, inkább az olcsóbb megoldást keresi. A minőség mellett (vagy helyett?) az ár dominál. Ez inkább az indulásnál van jelen igen erősen. Ha kialakul a kapcsolat, meglesz a bizalom, utána könnyebb az árakat is a valódi munka értékéhez igazítani, de kivételek mindig vannak.  

A könyvelők száma az utóbbi években drasztikusan csökkent. Sok a pályaelhagyó szakember, a fiatal generáció viszont nem lát benne elég perspektívát, nem választja ezt a szakmát. Jelenleg van egy igen erős közép korosztály a szakmába, aztán van egy idősebb, akik közül egyre többen hagyják el végleg a pályát a digitalizáció, a megnövekedett felelősség, a határidőkből adódó nyomás, a folyamatos változás vagy kiégés miatt.

Nem népszerű szakma a könyvelés. Nincs képzett utánpótlás, nagyon kevés mérlegképes könyvelő kerül ki a fiatal generációból. Sokan a tanulmányaikat befejezik, de levizsgázni már nem tudnak. Nem vonzó a szakma a sok munka, a kiszámíthatatlanság, a nagy felelősség miatt, a kezdő bérek is igen alacsonyak, de egy jobb állás megszerzéséhez a bűvös 3 éves gyakorlatot sem tudják megszerezni.

Ront a szakma megítélésén, hogy folyamatosan jelennek meg olyan cikkek, tájékoztatások, akár hivatalos szervek részéről is, hogy ma már lassan minden gombnyomásra megy, a könyvelő csak adatokat tölt le és fel, hogy már a NAV készít lassan egyre több bevallást, így a kisebb vállalkozók joggal gondolják, hogy ők maguk is el tudják végezni a saját vállalkozásuk adózási feladatait, ezért nem veszik igénybe szakember segítségét, vagy csak akkor, ha már baj van.

A könyvelői szakmára nehezedő problémákat sajnos több helyről hallottuk, meg tudjuk erősítei. Ki tudna emelni valamit, amire a legbüszkébb a könyvelőiroda kapcsán?

Tizenegy éven át voltam állandó könyvelője egy nagyobb cégcsoportnak (11-13 cégből állt), mellette mindig könyveltem legalább 15 kisebb céget, egyéni vállalkozót. 2020 októberében voltam egy egész napos képzésen, ami nem szakmai volt, de nagyon nagy hatással volt rám a jövőmet illetően. Idén tavasszal született meg bennem az a végleges elhatározás, hogy az akkori felállást nem szeretném tovább folytatni, váltani szeretnék, és egy új irányt jelöltem ki magam számára. A lakásban kialakított irodámat egy külön kis ingatlanba költöztettem át, új tervekkel indultam el az igazi könyvelőirodám kialakítása felé. A céljaim eléréséhez bővítenem kell az ügyfélkörömet, és most azt érzem, nagyon jó úton járok. Szuper embereket ismertem meg az új vállalkozók személyében és ez rengeteg energiát ad a mindennapokra. Szeretem, hogy mindenki hoz egy kis pluszt, egy újabb kihívást, egy újabb feladatot, amit meg kell oldani. A sikereknek együtt tudunk örülni. Büszke vagyok arra, hogy mertem váltani, de nyilván ehhez a családom támogatására is nagy szükségem volt. Ha a munka mennyisége és az árbevétel elér egy bizonyos szintet, mindenképp tervezem legalább egy kollegával bővíteni az irodát.

Folyamatos kapcsolatban vagyok könyvelőirodákkal, több könyvelő ismerősöm, adótanácsadó kapcsolatom van, akikkel megbeszélem, ha van egy komolyabb kérdés, vagy csak simán egy megerősítésre van szükségem. Néhány új dolog megtanulásába is belekezdtem. Ennek egy része szakmai, másik része egy teljesen új terület, ami a folyton változó életünkben bármikor jól jöhet. Szakmán belül viszont próbálok egy szakterületre jobban koncentrálni, ezzel kapcsolatosan is bővítem a tudástáramat.   

A kapcsolati háló a könyvelők számára is nagyon fontos. Ön milyen eszközökkel tartja a kapcsolatot ügyfeleivel? Mennyire tartja fontosnak a személyes kapcsolattartást?

Az ügyfelekkel a kapcsolattartás mindig az egyéni igények mentén kerül kialakításra. Még mindig sokan vannak azok, akik szeretnek személyesen bejönni az irodába és ott megbeszélni az éppen aktuális problémákat, feladatokat, terveket. Én erre maximálisan nyitott vagyok, szeretem ismerni, megismerni azt a személyt, akivel szerződéses viszonyba kerülök. Így az ügyfeleim igen nagy része legalább egyszer, de van, aki havi rendszerességgel jár hozzám. Aztán vannak a technikát jobban kedvelő/használó ügyfelek, ők e-mailen, vagy különböző felületeken juttatják el hozzám a könyvelési anyagot. Mindenki igényéhez igazodom, nekem mindkettő egyformán kényelmes és használható. Megértem azokat a vállalkozókat is, akik nem tudják elsajátítani a modern technika kínálta lehetőségeket. Telefonon is mindig elérhető vagyok. Aki azt részesíti előnyben, vagy azonnali válasz szeretne, ő felhív. Ha egyértelmű válasz kellene, hogy melyiket tartom fontosabbnak a kapcsolattartás terén, a személyes kapcsolattartásra szavazok.

Előfordul, hogy egy új cég könyvelését el tudja végezni, de valami miatt mégsem vállalja el a munkát?

Jelenleg még belefér néhány új ügyfél a kapacitáskeretembe, de ez nem jelenti azt, hogy mindent és mindenkit elvállalok. Fontos, hogy milyen terület az, amivel a cég foglalkozik. Vannak olyan tevékenységek, amelyeket soha nem vállalnék el. Előbb nézem a szakmai részét a dolognak és csak utána az anyagit. Fordítva soha. Aztán bejön a képbe az emberi tényező is. Fontos a közös szimpátia, egymás tisztelete, a nyitottság, az őszinteség és később a bizalom. De nem vállalok könyvelést közeli ismerősnek, rokonnak, szomszédnak sem. Ezeket megtartom privát szférának, nem vegyítem össze a magánéletemet a szakmaival.

Ha a számviteli szakma nem létezne, milyen szakmában tudná elképzelni önmagát?

Gyerekkorom óta könyvelőnek készültem, fogalmam nincs, hogy miért, pedig az anyukám fodrásznak szánt. Tanulmányaimat a határon kívül, Erdélyben kezdtem el, ahol akkor és ott nem volt szerencsés magyarnak lenni (rendszerváltás előtti évek). Két év után abba kellett hagynom a tanulmányaimat. Habár fiatal felnőtt életemet egy teljesen másik területen kezdtem el, szerencsére hamar rájöttem, hogy mégis a könyvelés az én világom, ezért Magyarországra jöttem, leérettségiztem, később képesített könyvelő, pénzügyi előadó képesítést szereztem, majd újabb két év alatt a mérlegképes könyvelőit is elvégeztem munka mellett. Még nem volt meg a képesítésem, amikor egy adminisztrációs munkakörről egy könyvelőiirodai munkára váltottam és könyveltem, bérszámfejtettem. Ennek már több mint 20 éve és azóta folyamatosan könyvelek. Ha újból kezdhetném, én ma is ezt a szakmát választanám. Legalábbis ezt szoktam mondani mindenkinek, aki ezt kérdezi. De most, hogy kicsit jobban belegondoltam, rájöttem, hogy még lehettem volna talán idegenvezető (imádok utazni), vagy valamilyen lélekbúvár, pszichológus, aki segíteni tudna az embereken a problémák feldolgozásában. De nem bánom, hogy így alakult.

Székely Erzsébet 2021 óta tagja a Könyvelők.hu-nak.