Nem tudom abbahagyni a tanulást

• 2021. november 03.

• Könyvelő interjúk

Nagy Marianna úgy tekint a könyvelésre, mint üzleti segítségnyújtásra. Ügyfelekkel való kapcsolatán túl fejlődő vállalkozásáról is mesélt a Konyvelok.hu riporterének.

Mindig is könyvelő akart lenni és tudatosan készült erre a pályára?

Jelenleg 34 éves vagyok, 15 éves koromban találkoztam először "A könyvelés alapjai" tantárggyal. Heves megyei származású vagyok, egy kis faluból, Apcról származom, és mindig zárkózott ember voltam. A helyi újhatvani közgazdasági szakközépiskolába jártam és emellett közgazdasági csoportba is. Elsőre nem vettek fel a főiskolára 2008-ban, így az iskola akkreditált képzésén maradtam, mint „öreg diák” még két évig pénzügyi szakügyintézőként. Itt igazán sokat könyveltünk, majd később ezeket az ismereteket tudtam jól alkalmazni további tanulmányaim során és később a könyvelő vállalkozásunkban is. Persze ebben az iskolában (Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola, Hatvan) kiváló közgazdász tanárok, könyvelők alapozták meg szakmai elméleti tudásom. Sokszor még mindig visszajárok hozzájuk egy-két szakmai kérdéssel, de leginkább már csak nosztalgiázni. 

2010-ben a gyöngyösi főiskolán tanultam tovább pénzügy szakon, majd 2013-ban pár hónapra (gyakorlatra) felvettek egy könyvelőirodába. 2015-ben pedig felvételt nyertem a Metropolitan egyetem pénzügy és számvitel szakára. Itt már ugyanazokkal a számviteli tantárgyakkal találkoztam, mint az eddigi tanulmányaim alatt, és aminek nagyon örültem, hogy kicsit mélyebben is el tudtam sajátítani.

Az egyetemen ismerkedtem meg a párommal, és bár ő nem könyvelőnek tanult, de elérte nálam azt, hogy bízzak jobban magamban és indítsunk el egy könyvelő vállalkozást. Végülis erőt öntött belém, hogy képes vagyok végig csinálni. Azóta ő is elkezdte a könyvelést tanulni, és így egymást erősítjük úgy szakmailag, mint lelkileg.

Közben rájöttem, hogy nem tudom abbahagyni a tanulást, és elkezdtem egy MBA mesterképzést. Remélem, ez a képzés is erősíteni fogja a vállalkozásunkat. Én úgy gondolom, ha nagyon szeretnénk az életben valamit elérni, ahhoz ragaszkodjunk, és tartsunk ki az álmaink mellett. Persze az út mindig nehéz, de megéri küzdeni.

Honnan indult és hol tart most a vállalkozása?

Apcon nőttem fel, és már az alapdiplomámat is úgy szereztem meg, hogy "feljártam" az egyetemre. A környéken, mint könyvelő nem tudtam elhelyezkedni, nem volt rá annyi kereslet. Közben megismerkedtem a párommal és Budapestre költöztünk. Itt is tapasztaltam azért, hogy sok könyvelőcég visszautasította a jelentkezésem mondván, hogy nincs elég tapasztalatom. Valóban nem is volt.

Egyik könyvelőcég javasolta, hogy alapítsunk vállalkozást. Akkor nem mertem bevállalni, semmi tőke nem állt rendelkezésünkre. Még abban az évben láttam az interneten egy hirdetést, hogy online könyvelőket keresnek, és erre mindketten jelentkeztünk, a párom és én is. Ennél a cégnél kezdtük kitanulni az online könyvelés alapjait. Szerencsém volt, mert a párom informatikus és tudta, hogy hogyan működnek az online munka szoftverei.

Első évben kata-s egyéni vállalkozóként kezdtem el könyvelni, és mivel ekkor még nagyon tapasztalatlan voltam magával a gyakorlati könyveléssel, csak kata-s cégeket vállaltunk.

A következő év elején, 2019-ben jött egy nagyobb méretű cég megkeresése, hogy együtt szeretne velünk dolgozni. Ennek hátterében persze az állt, hogy nagyon alacsony áron hirdettük a könyvelést és én ezekkel az árakkal meg is voltam elégedve. Egy informatikai cégről volt szó, aki hál' Istennek azóta is ügyfelünk, de leginkább partnerünk. Mi havi 10 000 Ft-ért hirdettük kft. számára a könyvelést, és neki ez nagyon megtetszett, mivel nagy cégek ajánlottak havi 15 000 Ft-ot. Nekem azért tetszett a dolog, mert biztos voltam benne, hogy ettől a cégtől rengeteg tapasztalatot gűjthetek. Így is lett. Közben azért szerencsém volt abban is, hogy egy kedves ismerősöm, akit régóta könyveltem, kicsit mentorált is.

2020-ban alapítottunk egy bt.-t, és azóta még jobban szeretem csinálni a könyvelést. Sajnos – a könyvelőiroda fenntartási költségei miatt – meg kellett emelni a könyvelési árainkat. 

Szeretnénk a könyvelési szolgáltatást idővel még kibővíteni a könyvvizsgálat területére is. Távlati céljaink közé tartozik még, hogy idővel számviteli oktatási képzőként is szeretnénk funkcionálni. Én úgy tekintek a könyvelésre, mint ami egy szolgálat, mások munkájának segítése, nem pedig munka. Mostmár szeretem, amit csinálok.

Ki tudna emelni valamit, amire a legbüszkébb a könyvelőiroda kapcsán?

Én mindig úgy tekintettem a könyvelésre, mint segítségnyújtásra, illetve minden partnerrel kölcsönösen együttműködve szeretek dolgozni. Másképp nem tudnám elképzelni ezt a munkát. Voltak ügyfelek és szerintem lesznek is, akik nem igazán voltak partnerek ebben. Ez a gyakorlatban például olyasmit jelent, hogy nem minden információt adtak meg a cégükkel kapcsolatban. Ezzel nem lehet mit tenni, elengedem őket. Nekem nagyon fontos, hogy egy partner szervezett legyen. A könyvelőcégünkben mi csak ketten vagyunk párommal. Mindig arra törekedtünk, hogy szervezettek legyünk és minden ügyfél számára a legjobbat nyújtsuk. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy mi ketten a munkában is nagyon ki tudjuk egészíteni egymást, és szerintem ez egy vállalkozásnál lényeges. Szerintem a lelkiismeretes munka minden területen a legfontosabb, emellett pedig az ügyfélorientáltság nálunk nagyon fontos.

Jövőbeni nagy céljaink közé tartozik, hogy közös erővel a könyvelőcégünk egy igazi családi vállalkozássá nője ki magát, amit majd a mi kicsi Gellértkénknek tovább tudjunk adni. Egyfajta példamutatás is a kicsinek olyan téren, hogy emberközpontú legyen. 

Az Ön meglátása szerint mennyire lehet partneri kapcsolatról beszélni a könyvelőiroda és az ügyfelek között? Az Ön esetében hogyan alakult ez?

Én úgy érzem, hogy mindkét oldalról meg kell legyen az igény arra, hogy ténylegesen segíteni akarjuk egymás munkáját. Ténylegesen üzleti partnerként tekintsünk egymásra. Persze nem minden ügyfél ilyen beállítottságú, de hozzájuk is alkalmazkodni kell. Véleményem szerint már az elején érezni lehet, hogy kivel lehet együttműködni, illetve kivel nem. Általában az informatikus ügyfelekkel működik jobban – mint már említettem – őket inkább lehet partnernek tekinteni. És persze akinek kicsit is van rálátása a könyvelésre, azzal könnyebben lehet szót érteni.

Saját pozitív tapasztalatom egyike volt az informatikus céggel, amikor már nagyon nyaralni akartunk és pont áfabevallás előtt álltak a cégek, az informatikus ügyvezetőnek első hallásra nagyon rossz ötletnek tűnt, hogy elutazunk, de amikor elmagyaráztam neki, hogy végül is ezt online bárhonnan be tudom adni számára, megértő volt és elfogadta. Cserébe én is „elnézem”, ha véletlenül nem időben kerülnek fel a mappába a számlák. Kölcsönösség alakult ki köztünk, és úgy gondolom, ez nagyon sokat jelent a cégek életében.

Vannak olyan ügyfelek is, akik végkép nem érnek rá, ezeknél általában a kommunikáció is elmarad, ami megint csak baj, de mégis úgy érzem mindezek ellenére, hogy ők is próbálnak partnerként közeledni hozzám.

Az olyan ügyfelek, akik szinte minden szolgáltatásomat kritikus szemmel nézik és az előző könyvelővel hasonlítgatnak össze, már az elején nem maradnak nálam, mert őket sosem tudnám partnerként kezelni. Én általában próbálok minden ügyfélt partnerként kezelni, minden ügyfélhez segítő szándékkal viszonyulok. Ha egy ügyfélnél probléma merül fel, azt szeretem vele megbeszélni, tárgyalni a továbbiakról. 

Egy ilyen helyzet volt, amikor az egyik ügyfél cége fizetésképtelenné vált és nem tudta mitévő legyen. Végelszámoltassuk, vagy adja el a tartozással terhelt céget. Végülis végelszámoltatás lett a dologból. De az ügyfélnek jól esett a tanácsom, a segítő szándékom, az hogy partnernek tekintettem, akkor is, amikor ő már fizetésképtelenné vált. Erre szerintem minden ügyfélnek szüksége van. Ezekért a kiegészítő szolgáltatásokért, tanácsadásért sosem szoktam plusz díjat felszámolni.

Ha a számviteli szakma nem létezne, milyen szakmában tudná elképzelni önmagát?

A számvitel egy realista világ. Jellememből adódóan én is egy realista ember vagyok, valamilyen szinten az anyagiak vonzanak, mint majdnem minden embert.

Szívem mélyén valahol a természet szépsége vonz. Ebből adódóan nagyon szeretek szép erdőkben, virágos mezőkön sétálni, néha próbálom ezeket „kifesteni” magamból olajfestékkel, több-kevesebb sikerrel. De nagyon mélyen érint az éhezők, a nehézsorsú emberek helyzete, főleg ha gyerekekről van szó. Ha nem könyvelő lennék, elképzelhető hogy alapítványok munkáját segíteném, akik a rászorultakat támogatja. pl. az aktuális afgán menekülteket, éhezőket. Nagyon szeretem a kisállatokat is, szívesen lennék állatvédő, illetve a kisgyerekeket is nagyon szeretem és szívesen tanítanék kisiskolásoknak alsótagozatban pl. matekot. Az egészséges életmód híve vagyok, ez az étrendemben is meglátszik, és szívesen lennék diabetikus, aki a tanácsával tud segíteni az embereknek, hogy egészségesebben éljenek, táplálkozzanak.

Véleményem szerint a legfontosabb, hogy mindenki érezze jól magát a választott szakmájában.

Nagy Marianna 2020 óta tagja a Könyvelők.hu-nak.