A számvitel nem cél, hanem eszköz a vállalkozások számára

• 2020. március 03.

• Könyvelő interjúk

Ludnik László mérlegképes könyvelő három évtizedes szakmai útjáról mesél a Konyvelok.hu riporterének.

Mi ragadta meg a könyvelés területén, amiért később ezt a hivatást választotta?

Agrármérnök vagyok, (ötéves képzés), harmadévesen szakosodnunk kellett. A választék ekkor növénytermesztés, állattenyésztés és ökonómia volt. Abban az időben éppen a rendszerváltás küszöbén éltünk, és egy nyári kurzus során Vértes András egy kérdésemre fölvázolta a magyar mezőgazdaság jövőjét. Ezen kívül első év végén jelentkeztünk az akkori Pénzügyi és Számviteli Főiskola zalaegerszegi karára a szobatársammal, mondván, ez még belefér. Ebből végül nem lett semmi. De az ökonómia szakirányon éppen abban az időszakban lehetőség volt a két intézmény együttműködése folytán, hogy megszerezzük a mérlegképes könyvelői képesítést. Az odajáró társaság is jó volt, ezért esett a választásom az ökonómiára. A számvitel szigorlat életem második legkeményebb vizsgája volt államvizsga előtt. Mivel nem volt gyakorlatom, maradt az agrár pálya. De nem találtam munkát, ezért következett egy kis informatikai kitérő. Hála a szakiránynak, volt egy fél év informatika IBM XT típusú gépekkel dBaseIII gyakorlással (ez 1990-ben volt). Közintézményekben dolgoztam rendszergazdaként, közben megszereztem az adótanácsadói oklevelet. Egy barátom kérdezte, hogy nem könyvelnék-e egy bt-t, mert neki nincs ideje rá. Talán valaki még emlékezhet rá: ekkor lett nekünk áfa adónemünk, a bevallás zöld volt, 1 oldalas és hat kitöltendő sor volt rajta.

Lehet, hogy van némi pedagógiai vénám, mert egy zöldséges családi vállalkozás esetében nekem fontos volt, hogy az ügyvezetőnek el tudjam magyarázni, hogy mi miért van, és ugyan fizetnie kell, de jól van ez így. Mindig az a legszörnyűbb, ha fizetnie kell a vállalkozónak. De egy profitorientált vállalkozásnál a kereskedelemben, a termelésben vagy szolgáltatásnyújtásban kicsit eltérő matematika alapján, de bizony fizetni kell, persze arra ügyelve, hogy a jogszabályok betartásával csak annyit, amennyi az ügyfelem érdekeit szolgálja adónemenként. (Ma adóoptimalizálás a tevékenység neve.)

Ez egy társasjáték adóhivatal és vállalkozás között. Kőkemény szabályokkal és következményekkel.

Gondoltam, játsszuk le! 

Milyen lényeges változások történetek az elmúlt évek során mind szakmai, mind pedig ügyfélszerzési vagy akár ügyfélkezelési szempontból ahhoz képest, mint amikor vállalkozása elindult?

A munka élesben, több kis- és középvállalkozással 1998-ban kezdődött és ekkorivban jellemző volt a bevallási nyomtatvány, az Exceles ellenőrzőprogram, a tértivevény és a postai nyitva tartás. Az egésznek semmi köze a szakmához, de legalább az ember megtanulta sorba rakni a feladatokat. Azután eljött az abev-kor, ez mérföldes ugrásnak számított. (Csak megjegyzem, hogy 1997-ben egy multi cégnél úgy könyveltünk, hogy az adatbázis fizikailag a világ túlfelén egy másik kontinensen volt, és az adatok műholdas közvetítéssel rohangáltak.) Ez még mindig nem a csúcs. 2006-ban, amikor a tb-bevallás (ronda zöld, A3-as) bekerült az abev-körbe, azt mondtuk a bevezetés előtt, hogy az lehetetlen. De nem volt az...

A könyvelési szoftverek fejlesztői felnőttek a feladathoz.

A kilencvenes években, ha az ügyfélnek speciális igénye volt, egyszerűbb volt megírni rá a programot (nekem legalábbis), mert a programok a dátum szerinti sorba rakásnál és kontírozásnál tartottak. Ma már természetes a munkaszám-használat, az adat import-export nyomtatványok automatikus elkészítése. Anno mindenkinek ott volt az asztalán a szalagos számológép, vagy jobb esetben Excel.

Ma már az elektronikus bevallás, beszámoló (és szöveges melléklet!) készítése természetes, óriási fejlődés. És kevesebb emberi munka, nagyobb pörgés, stressz egyben. Az ügyfélkezelésben, -szerzésben pedig egyre nagyobb a pedagógiai-pszichológiai munka.

A fodrászomnak mondtam, hogy hasonló a munkánk, mindketten hozott anyagból dolgozunk.

Fontos, hogy olyan viszonyt alakítsunk ki, hogy a hatalmas ötlet kipattanásakor hozzánk forduljon az ügyfél konzultálni, és ne a következő időszak után lássuk meg lepapírozva, 67-felé elküldve, javíthatatlanul.

Hogyan változott a munkakörnyezete, irodája az elmúlt évtizedben?

A nyomtatvány ma már pdf.... Az ügyfelek 70-80%-a képes rá, hogy digitális formában juttassa el a dokumentumait. Ha nem, veszek neki egy tízesért egy szkennert. Két monitor, egyiken könyvelem, a másikon nézem. Ez persze a kis- és középvállalatokra értendő.

Érdekes, hogy a nagy cégek sztár- (és nagyon drága) programjai reagálnak a leglassabban a környezet megváltozására. Nemrég beszélgettem egy multinacionális cégnél róla, ahol elmondták, hogy a mostani x oldalas és y soros áfabevallást 6-8 riportból sütik ki Excelben.

Jóval kevesebb papír, és több lehetőség az érdemi munkára. Ha az áfabevallás-tervezetnek lesz analitikája, akkor előbb-utóbb a szállítói számlák és a besejtetett banki változások miatt a banki forgalom rögzítése is automatizálódhat, a kisebb cégek esetén is. Ami ugyan szintén kevesebb élő munka, és újabb küzdelem mindenkinek, de a számvitel nem cél, hanem eszköz a vállalkozások számára, hogy képben legyenek a vállalkozásuk állapotáról.

Mi volt a legnehezebb feladat, amelyet könyvelőként meg kellett oldania?

Egyszer, valahol réges-régen új munkahelyre kerültem, ahol az elődöm két hónapja távozott. Az anyagok átadása mindösszesen annyi volt, hogy az ügyvezető egy nagy kétajtós szekrényre mutatott tele bizonylatokkal, és annyit mondott, hogy "hát ez lenne az". Másnap két fiatalember lépett be az irodába az X megyei Apeh megyei Igazgatóság Végrehajtási Osztályáról, hogy az a …havi áfa, az a másfél-millió… (Kocsikulcsom, kabátom a szomszéd irodában, talán haza kellene menni…) Elmondtam a részleteket, kaptam három hét haladékot, és végül maradtam még két évig, mert akkor beolvadással megszűnt a cég, megette a budapesti anyukája.

Mit gondol, a jövőben mennyire lesz jelentősége a személyes kapcsolattartásnak, ami az ügyfél és a könyvelő viszonyát illeti?

Szerintem a bizonylatrögzítés kora után az érdemibb munka kora kezdődik, amikor is el kell magyarázni az ügyfeleknek minden gazdasági eseményt és azok hatásait, esetleg még tervezni is kell nekik, hogy ennyi plusz árbevétel, de plusz ennyi munkaerőköltség, az mit jelent neki profitban, likviditásban és még egy-két ilyen csúnya szóval kapcsolatban (lsd. gazdasági események hatása a mérleg és eredménykimutatás alakulására.)

25-28 év és kb. 150 ilyen-olyan Apeh-NAV-VPOP ellenőrzés során azért az emberrel történnek fura dolgok. Én inkább mérnöki-pénzügyi oldalról tekintek a könyvelésre. Van egy buta mondatom is:

Mint mérnök az a véleményem, hogy minden mérhető és számolható. Mint könyvelő azt mondom, többféleképpen is.

Ludnik László 2016 óta tagja a Könyvelők.hu-nak.