Legfontosabb a könyvelő díja, a szolgáltatás és a felelősség kapcsolata

• 2015. november 10.

• Könyvelő interjúk

Szalay Judit a számviteli szakma mindegyik oldalán állt már: először revizorként, majd kontrollerként, könyvelőként, könyvvizsgálóként, végül adószakértőként is kipróbálta magát. A Könyvelők.hu portréjában a szakmájához való viszonyáról kérdeztük.

Mik voltak a fő pontok a pályáján, amelyeknek köszönhetően eljutott idáig?

Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem Veszprémben, de ez akkor még nem volt tudatos választás. Ezek alatt az évek alatt, az iskola mellett nyelveket tanultam, rajzolni jártam.  Aztán az érettségi évében mégis elkezdtem komolyan készülni a matematika felvételire és következett a Pénzügyi- és Számviteli Főiskola Budapesten, ipar szakon, ahol nagy hasznát vettem a középiskolai számviteltanulásnak. A főiskolai diploma után, megkaptam a mérlegképes könyvelői oklevelet is. Nagyon élveztem azt a három évet a főiskolán, majd visszamentem egy évre Veszprémbe, ahol egy bútorgyárban kezdtem dolgozni, a Közgazdasági osztályon elemzőként. Visszahúzott a szívem Budapestre, ezért a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságán folytattam, ami a NAV elődje volt, és itt főrevizor lettem.

Nagyon érdekes időszak következett, kisvállalkozások pénzügyi-gazdasági ellenőrzését végeztük. Még abban az évben beiratkoztam a Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakára, amit szintén nagyon élveztem, hiszen ebben az időben történt a kétszintű bankrendszer megalakulása, a kereskedelmi bankok létrejötte. Ezzel kapcsolatosan remek és izgalmas előadásokat hallgathattunk. Ehhez jött még az új adórendszer bevezetése, és az APEH megalakulása. Ez a munkahelyemen is nagy izgalmakat hozott. Innentől az ellenőrzéseken kívül a mi osztályunk is hetente többször ügyfélfogadást tartott és nagyon sokan jöttek tanácsot kérni. A tanácsadást, mi revizorok végeztük, ami nagyon érdekes és tanulságos feladat volt. Nagyon élveztem ezt a munkát, mert a jogszabályok tanulmányozása és egy-egy bonyolultabb ügylet megoldása, hatalmas sikerélményt jelentett.  

Később, miután a jogász kollégák nem győzték az írásbeli állásfoglalásokat határidőre elkészíteni, néhányunknak be kellett ebbe is segíteni. Ez is tanulságos és érdekes munka volt. Közben, az egyetemen megszereztem a közgazdász diplomát is.  Hét év után munkahelyet váltottam, és a Műszertechnika Holdingnál, kontrolling managerként folytattam, ami akkor még nagyon új feladat volt. Közel egy évet töltöttem itt, és közben, miután sok felkérés jött könyvelésre, megalapítottam a saját cégemet, és elkezdtem a könyvelést, ennek ma már elmúlt 20 éve. Az elején nem volt könnyű, hiszen addig mindig az ellenőrzési oldalon dolgoztam.  Aztán 1996-ban megszereztem az okleveles könyvvizsgálói képestést, és kamarai bejegyzést, valamint adószakértő is lettem. Onnantól kezdve könyvvizsgálóként is dolgozom, amit nagyon szeretek. Néhány éve egy pénzintézeti leányvállalatnál belső ellenőrzési teendőket is elláttam egy ideig, három éve pedig tagja vagyok a Könyvvizsgálói Kamara minőségellenőr csapatának is.

A pályám során nagyon meghatározóak voltak  az APEH-ban eltöltött évek, ott tanultam meg jogszabályt értelmezni, emberekkel bánni, problémát kezelni.

A közigazgatásban töltött évek után mennyire látja szervezettnek a könyvelői szakmát?

A könyvelői szakma az utóbbi években már jóval szervezettebb, mint korábban. Ez annak köszönhető, hogy több szakmai szervezet alakult és kötelezővé tették a továbbképzést. Így mindenki kénytelen legalább évente néhányszor részt venni valamilyen rendezvényen, találkozni a kollégákkal, megbeszélni a problémákat. Ez azonban még nem elég, mert főleg könyvvizsgálóként azt látom, hogy nagyon sokan magányosan dolgoznak, nem találkoznak szakmabéliekkel és csak a kötelező továbbképzésre mennek el, ami azonban nem mindig elég. Ezért igyekszem, ha ilyet látok, felhívni erre a figyelmet és segíteni a szaktársaimat konzultációs anyagokkal, információkkal. Azt hiszem a mostaninál nagyobb szervezettségre, összefogásra lenne szükség, annak érdekében is, hogy a szakma megítélése javuljon és a könyvelési díjak mértéke is egységesebb legyen.

A szakmai élet tényleg javul, de milyen tipikus problémákkal találkozik, ami az ügyfél-könyvelő kapcsolatot érinti?

Ügyfél és könyvelő közötti kapcsolatot érintő problémák közül talál a legfontosabb, a könyvelő díja, a nyújtott szolgáltatás, illetve a felelősség kapcsolata. Nem mindig könnyű elfogadtatni az ügyfelekkel, hogy a könyvelő választásnál nem lehet az a legfontosabb szempont, hogy a legolcsóbb könyvelőt válasszák. A megfelelő minőségű munkát, szaktudást, felelősségvállalást meg kell fizetni, ellenkező esetben adóhiány, bírság lehet a következmény.

Az Ön vállalkozása által nyújtott szolgáltatások közül melyik tevékenységet emelné ki?

Társaságunk könyvelést, bérszámfejtést, adótanácsadást, könyvvizsgálatot végez. Elkészítjük a szabályzatokat, üzleti tervet, banki hitelkérelmet is. Képviseljük ügyfeleinket a NAV vizsgálatoknál, ami egyik fő erősségünk, a sok éves revizori tapasztalat miatt. Az adótanácsadásban nagy segítség az adóhivatali tanácsadási és állásfoglalás írási gyakorlat. A könyvelésben nagy előny a könyvvizsgálói tevékenységünk, mivel ezt a tudást itt is kamatoztathatjuk. Fontosnak tartom, hogy több régi kollégámmal és persze újabbakkal is folyamatos kapcsolatban vagyunk, közülük is többen könyvvizsgálók, tehát a szakmai konzultáció lehetősége, vagy ha szükséges a helyettesítés is mindig megoldható.

Ha újrakezdhetné, ugyanezt a szakmát választaná?

Mint már  korábban is utaltam rá, szeretem ezt a munkát, nagy kihívást és sikerélményt jelent egy-egy bonyolultabb probléma megoldása. Nagyon jó, hogy a munkám változatos, mivel könyvvizsgálóként, 

adószakértőként és a könyvelési munkák során is, sok emberrel találkozom, különböző megoldandó feladatokkal és így ezt soha nem lehet megunni. Ezért, ha újra kezdhetném, valószínűleg ugyanezt választanám!

Köszönjük a beszélgetést!