A könyvelői szakma választott engem

• 2019. november 06.

• Könyvelő interjúk

Bódis Virág ideje felében könyvelőirodát működtet, a maradékban pedig egy vállalkozás gazdasági vezetője. A konyvelok.hu riportere arról kérdezte, hogyan lehet összeegyeztetni a (sok) munkát és a magánéletet.

Mi ragadta meg a könyvelői szolgáltatásban, amiért később ezt a hivatást választotta?

Ifjúságom hajnalán nem volt számomra tudatos a szakmaválasztás, és mint oly sokan, én is sötétben tapogatóztam, hogy vajon mit szeretnék majd csinálni egész életemben. A jövőt az informatikában láttam, hát ezt kezdtem el tanulni.

Végül a szakma választott engem. Szép szerelem lett belőle.

Beajánlottak egy munkahelyre, ahol anyagkönyvelőnek álcázott informatikust kerestek. 

A főkönyvelő hölgy felajánlotta, hogy megtanít könyvelni barterben, én pedig az egyedi fejlesztésű programokkal működtetett géppark koordinációjában, valamint a programozókkal való kapcsolattartásban segítek. Ez 1997-ben volt, amikor még nem volt szokványos történet egy vállalkozásnál, hogy vállalatirányítási rendszert vagy saját igény szerinti könyvelőprogramot használjon. A sok adat rögzítését már akkor sem szerettem, de a rendszer működéséhez kapcsolódó feladatok, az adatokból való információ értelmezhetővé tétele már akkor is érdekelt.

Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra, amikor a vállalkozása elindult? Mennyire ment gördülékenyen az első időszak? Mik voltak a nehézségek akkoriban?

A könyvelő szakma sokszínűsége miatt egy iskolában a szükséges tudományokat elsajátítani jelenleg Magyarországon nem lehet. Azt mondanám, hogy az élet tanít meg mindenre, de ez nem igaz.

Szisztematikusan kezdtem el az önálló könyveléshez szükséges ismereteket megszerezni. 9 évnyi munkahelyi tanulás és gyakorlatszerzés - közben családalapítás, gyerekek, saját vállalkozás (informatika és vendéglátás) - után Szegedre költöztünk, ahol végre lehetőségem nyílt az elméleti tudományt is magamévá tenni. Kijártam a szükséges iskolákat, közben könyvelőirodában dolgoztam, hogy minél szélesebb spektrumú ismereteket kapjak a vállalkozások életéből. A terveim között szerepelt az önálló könyvelőiroda, de a végső lökést egy felkérés adta, két társvállalkozó megkért, hogy könyveljek nekik, segítsek rendbe tenni az adminisztrációt, könyvelést, rendszert kialakítani a káoszban. A munkámban éppen ezt szerettem: kihívás volt, elfogadtam és csak a javamra vált. Mivel fokozatos váltás volt, így gördülékenyen ment minden, de ehhez az előzetes többéves gyakorlat, tanulás, tervezések sorozata adta az alapot.

Számomra a legnagyobb félelmet és nehézséget az adta, hogy ha nem egy könyvelőirodában napi gyakorlati úton, akkor hogyan tudom a szakma számára oly fontos és nehezen megszerezhető átfogó és naprakész ismereteket megszerezni és tudni, hogy a gyakorlati életben is működtessem. Mint minden, ez is tanulható és úgy gondolom, ebben is sikeresnek mondhatom magam.

Ki tudna emelni valamit, amire a legbüszkébb a könyvelőiroda kapcsán?

Nem is annyira a könyvelőirodára vagyok büszke, hanem a szerteágazó ismereteimre, az egyedi látásmódomra és az igény szerinti szolgáltatásra, amit jelenleg nyújtani tudok azoknak, akik megkeresnek engem.

Persze ez a szakma is örök tanulásra kárhoztat, én sem tudhatok mindent, de igyekszem pótolni igény szerint a hiányosságaimat, mindezt a mai kor informatikai és technikai követelményeinek megfelelően.

Jelenleg vállalatirányítási rendszerekkel ismerkedem, egy szegedi alapanyaggyártó vállalkozás gazdasági vezetőjeként kaptam új kihívásokat úgy, hogy emellett a könyvelőirodai munkámat is folytatom. Azt tehetem, amit szeretek: újragondolok, rendszert építek, szervezetfejlesztési feladatokat látok el, adatokból információt szolgáltatok a klasszikus főkönyvelői munkakör mellett. Örömmel tölt el, hogy a tudatos szakmai építkezésem megfelelő ázsiót adott ahhoz, hogy minden szempontból teljes életet élhessek.

A kötelező továbbképzéseken túl tréningezi szakmai tudását valamilyen módon?

Korábban hagyományos kétnapos továbbképzéseken igyekeztük a naprakészségünket megalapozni a munkatársaimmal.

Egy ilyen összejövetel alkalmával ingott meg bennem az elhatározás, hogy biztosan jól választottam-e életpályát.

Beléptem a hatalmas terembe, ami tömve volt a szakma apraja-nagyjával a versenyszférából és persze az államiból is. Végignéztem a sorokon, ahol a sötét földszínek minden árnyalatában fellelhető pulóverekben, kötöttkabátos kollégák üldögéltek és mint minden fiatal, aki a külsőségek alapján ítél, úgy éreztem, itt bizony semmi keresnivalóm. Az életvidámságomat, a kreativitásomat féltettem, de teljesen szükségtelenül.

Az azóta eltelt évek bebizonyították, hogy nem csak billentyűzetet verve, kardigánban üldögélve lehet könyvelni. Sőt!

Mindig megígértem magamnak, hogy ez volt az utolsó képzés, képesítés, iskola, amit megcsinálok, de eddig mindig megszegem az ígéretemet. Az adótanácsadó képesítés után idén bevállaltam az IFRS mérlegképes könyvelő képzést is, és úgy gondolom, nagyon hasznos és fontos, hogy mindig kapjunk új nézőpontot, új ismeretet. Nagyon szeretek tanulni.

Sajnálom, hogy az oktatási rendszerünk nem gyakorlati alapon működik, kevés az életszerűség és rengeteg alapismeretről úgy gondolják, majd megtanítja az élet. A fiaim már majdnem mind felnőttek, de általuk tudom, hogy rengeteg dolog van, amit iskolában kellene oktatni, csak hogy egy párat felsoroljak, ami akár ide is vág: alapszinten pénzkezelési, bankolási, költségtervezési ismeretek életvitelszerű alkalmazása legalább fogalomszinten szükséges volna. Erre akkor döbbentem rá, mikor a kicsi fiam a reggeli beszélgetés, mesélgetés közben nagyra nyitott szemekkel kérdezett vissza: Miért? A víz nem csak úgy folyik a csapból? Fizetni kell érte?!

A könyvelőiroda szinte egy non-stop vállalkozás, az ügyfeleknek bármikor szüksége lehet a segítségre. Ön a vállalkozása mellett hogyan valósítja meg a kikapcsolódást?

Tudatosan. Fiatalabb koromban a munkahelyem és az otthonom között hazafele kijelöltem egy pontot, ahonnan már csak az otthoni feladatlistáimmal, örömeimmel, bánataimmal foglalkozhattam.

Megtanítottam magamnak, hogy mi a prioritás, mi a cél és mi az eszköz.

Hogy penge legyek a hétköznapokban, néha ki kell venni használatból és bizony meg kell élezni.

A pihenés fontos, hogy ne motorikus feladatvégzést tudjon az ember végrehajtani, hanem kreatív alkotómunkát végezzen. Az előre tervezés, a gazdasági-pénzügyi-számviteli rendszer átfogó ismerete lehetővé teszi, hogy megtaláljuk a kevésbé terhelt időszakokat.

Sokan unalmasnak tartják ezt a munkát, pedig nincs kevesebb kihívása, öröme ennek a szakmának, mint bármely más területnek. Dönteni kell, tanulni, és ha az ember elmélyült tudással rendelkezik, lehetetlen nem szeretni.

Bódis Virág 2015 óta tagja a Könyvelők.hu-nak.