A könyvelői hivatást nem választottam... mi egymásra találtunk!

• 2021. február 25.

• Könyvelő interjúk

Józsa Edit izgalmas szakmai karrierúttal a háta mögött önálló könyvelőirodát működtet. A Konyvelok.hu riportere a koronavírusos idők alatti változásokról kérdezte.

Mi ragadta meg a könyvelői szolgáltatásban, amiért később ezt a hivatást választotta?

Még a szakközépiskolában ismerkedtem meg a könyvelés alapjaival. Nagyon jó tanárunk volt, aki addig nem ment tovább a tananyaggal, amíg mindenki meg nem értette, hogy mit is kell csinálni. Akkoriban még csak maga a tantárgy volt, amit megszerettem. Később, az egyetem elvégzése után egy könyvelőirodában helyezkedtem el, s ott a gyakorlatban is megismerkedhettem azzal, amit elméletben megtanultunk az iskolában. Ekkoriban még csak kósza gondolatként jelentkezett a saját könyvelőiroda nyitása. Majd amikor elérkeztem ehhez a ponthoz, megerősítést nyert az az érzés, hogy jól döntöttem, mert így a saját magam módján, módszereivel, ötleteimmel, meglátásaimmal és tapasztalataimmal segíthetem az embereket. Ebből a szempontból a könyvelői hivatást nem választottam, hanem inkább úgy fogalmaznám meg, hogy egymásra találtunk.

Mik voltak a fő pontok a karrierjében, amiknek köszönhetően eljutott idáig? Honnan indult és hol tart most a vállalkozása?

Az első munkahelyemen 5 évet töltöttem, majd megszületett a fiam. 1-1,5 év kihagyása után másik könyvelőirodában kezdtem el dolgozni. Ott pár év elteltével a főnökasszony bejelentette, hogy abbahagyja a tevékenységét és felszámolja a könyvelőirodát, nyugdíjba vonul ténylegesen is. Az élet így döntés elé állított. Mérlegeltem a lehetőségeimet, s végül úgy döntöttem egy kolléganőmmel együtt, hogy nyitunk egy saját irodát, de mindketten függetlenek leszünk egymástól, csak az irodahelyiséget béreltük együtt. Az induló ügyfélkört az általunk felszámolt könyvelőirodából hoztuk.

Nehezítette a helyzetemet, hogy kb. fél évvel a vállalkozás nyitása után, 2017 őszén egyedül maradtam az akkor 3,5 éves fiammal. A helyzet mindamellett, hogy megterhelő volt, erőt és kitartást is adott, mert onnantól nem volt kérdés, hogy a vállalkozásnak működnie kell, az induláskor elkezdett adótanácsadói tanfolyamnak sikerülnie kell, az akkori helyzetből csak kifelé vezet út. 

Szerencsére idővel egyre többen kerestek, bár voltak olyan kormányzati intézkedések, amelyek egyik napról a másikra nagyobb ügyfélvesztéshez vezettek (pl. ha jól emlékszem 2018 októberében sok Fundamentás hagyta abba közvetítői tevékenységét). 2019-ben jött el az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy egyedül nem bírom tovább, így egy részmunkaidős alkalmazottal bővült a vállalkozásom. Ebben az évben lettem egy nagyobb cég külsős megbízott könyvelője. A megbízás a könyvelés rendbetételére is irányult, a napi könyvelői feladatok mellett, így mindenképpen szükségem volt segítségre. 2019. év végére jutottam el oda, hogy a rendelkezésre álló iroda a bővülő ügyfélkörhöz kicsi. Hosszú keresgélés után sikerült egy megfelelő irodahelyiséget találni, s 2020 júniusában sikerült a jelenlegi helyre átköltöztetni az irodát, ahol már teljes egészében a saját lábamra állva, mindenkitől függetlenül, ténylegesen a saját elképzeléseim szerint tudtam kialakítani a környezetet. Azt a környezetet, ahol az életünk nagy részét töltjük. Bár még nincs befejezve teljesen, van még mit fejleszteni, de nagyságrendekkel jobbak a körülmények. Ebben az akkor már 6 éves fiam is sokat segített azzal, hogy „hagyta Anyát dolgozni”, cserébe pedig a költözés után hatalmas teret kapott a gurulós székkel való „randalírozásra”, valamint kényelmesen elférünk mindannyian a sokasodó könyvelési anyagok, dossziék között. 

A jelenlegi helyzet mennyire érzeteti hatását a könyvelőiroda működésében?

Nagyon. Az első hullám elejétől fogva, mind a mai napig. Még az első hullám alatt jelentősen megnövekedtek a telefonhívások, az egyéb teendők. Egyéni vállalkozások szünetelésének a bejelentésétől fogva a bértámogatási igénylések beadásáig, az elérhetetlen kormányhivatali ügyintézőkig előfordult szinte minden.

Sokkal több lett a teendő, sokkal több jogszabály változott, a helyzet pedig bizonytalanná vált, nemcsak az ügyfelek, hanem az iroda szempontjából is. Lényegében feje tetejére állt a világ. A második hullámban viszont már személyes érintettség is előfordult. Az alkalmazottam, aki krónikus betegnek számít, november 23-án került kórházba és december 27-én engedték ki.

A covid érintettség miatt az ügyfélfogadást 2 hétre felfüggesztettem, azóta is csak előre megbeszélt időpontban fogadom az ügyfeleket, s a személyes megbeszélések idejét is igyekszünk lerövidíteni. Ezt az ügyfelek is elfogadták. Igyekszünk minél több óvintézkedést bevezetni, s azokat ténylegesen be is tartani. Sajnos azonban így sem szűrhetjük ki teljes egészében, hogy fertőzött ember lépjen az irodába, mert ha titkolja a tüneteit és ugyanúgy jár-kel az emberek között, a fertőzést ugyanúgy terjeszti. Ilyen is előfordult sajnos, mint utólag kiderült. Az első hullámhoz képest a telefonhívások és a teendők mennyisége normalizálódott, viszont az emberek viselkedése változott meg. Annyiban tudnám összefoglalni, hogy elfogyott a türelmük, s a bizonytalanság miatti feszültségüket másokon próbálják meg levezetni. Így a velük való kommunikáción is változtatni kellett, sokkal nagyobb szerepe van az iroda részéről a diplomatikus hozzáállásnak és kommunikációnak.

A könyvelőiroda szinte egy non-stop vállalkozás, az ügyfeleknek bármikor szüksége lehet a segítségre. Ön a vállalkozása mellett hogyan valósítja meg a kikapcsolódást?

Határok meghúzásával és azok betartásával, valamint az ügyfelek „nevelésével”. Legalábbis igyekszem, bár így is előfordult, hogy vasárnap este fél 9-kor kerestek. Igyekszem mindenkinek ott segíteni, ahol tudok, de vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy megértették az ügyfeleim, hogy nekem is szükségem van pihenésre, kikapcsolódásra. Ha hétvégén be is jövök az irodába, akkor az a beküldendő bevallások számának csökkentése, illetve a heti ütemterv betartása miatt van.

A covid előtti időkben egyébként, amikor volt szabad délutánunk, akkor a fiammal mindig csináltunk valamit. Kirándultunk, moziba mentünk, a közeli gyógyfürdőbe mentünk, a játszótereket jártuk végig. Most, hogy be van zárva minden és ráadásul tél is van, sokkal nehezebb. Mostanában inkább bunkit építünk otthon, vagy ha van hó, akkor hócsatázunk, sétálni megyünk a közeli parkokba, erdőbe és reményekkel telve várjuk a tavaszt, az újranyitást, hogy az elmúlt, sok aggodalommal és teendővel teli, kemény éveimet is, apránként kipihenhessem.

KönyVelünk - Józsa Edit EV 2016 óta tagja a Könyvelők.hu-nak.