Vajon a könyvelésben mindent szabad, amit a szerelemben?

• 2015. október 21.

• Könyvelő interjúk

Sok vállalkozó nem tudja pontosan, mit is csinál a könyvelője, így nem is hajlandó sok pénzt áldozni a minőségi munkára. Hogyan mutathatjuk meg a megbízónak, hogy milyen mennyiségű és minőségű munkát végzünk? Erről a komoly problémáról kérdezte a Könyvelők.hu riportere Szántó Jánost, az Annumerus Consulting Kft. ügyvezetőjét.

1. Mik voltak a fő pontok a karrierjében, amiknek köszönhetően eljutott idáig?

Alapvetően a közgazdasági egyetem elvégzése, majd – másfél évtizedes pénzügyminisztériumi tapasztalattal a hátam mögött – a könyvvizsgálói és adószakértői vizsgák abszolválása, a cégalapítás (önállósodás), illetve az igazságügyi szakértői névjegyzékbe kerülés. Sokat segített a szakmai tudás szinten tartásában és mélyítésében, hogy „mellékesen” mérlegképes könyvelői tanfolyamokon tanítottam jogot, pénzügyeket, gazdaságtant és számvitel szervezést. Itt „első kézből” kaptam visszajelzést az elmélet és a gyakorlat sokszor igen érdekes helyzeteket produkáló ellentmondásaira.

2. Az Ön vállalkozása által nyújtott szolgáltatások közül melyik tevékenységet emelné ki?

Elég nehéz egy könyvvizsgálattal és könyveléssel foglalkozó cég esetében bármelyik szolgáltatást vagy tevékenységet kiemelni. Ha mégis ki kell emelni valamit, akkor az egyértelműen az a folyamatos tanácsadói és tanácsadási háttérmunka, amellyel a partnereinket segítjük, akár a könyvvizsgálat, akár a napi könyvelési-adózási „rutinok” során.

3. Mi a legnagyobb tévhit a könyvelői szakmával kapcsolatban?

A könyvelés – sajnos – olyan, mint a foci: mindenki „ért” hozzá, és ennek megfelelően is viszonyul hozzá. Sokan azt hiszik, a könyvelésben mindent szabad, mint a szerelemben, és ezt „kreatív könyvelésnek” nevezik. Ez persze messze nincs így, s amikor egy komolyabb ellenőrzés vagy egy bonyolultabb gazdasági esemény, tranzakció során kiderül, hogy vannak szabályok, amire figyelemmel kell(ett volna) lenni, és ennek adott esetben komoly anyagi következményei is vannak, akkor jön a – késői – felismerés, hogy nem az a legjobb, ami a legolcsóbb.

4. Szélsőséges árakkal találkozunk, ha körülnézünk a könyvelői piacon. Mennyire tartja igaznak azt a tételt, hogy „az könyvel, aki olcsóbb ajánlatot ad”?

Már az előző kérdésnél érintettük ezt a problémát. Ma a számviteli szolgáltatási piacon nagy a túlkínálat és – a kötelező képesítési és regisztrációs előírások ellenére – nagyon sok "zugkönyvelő" is dolgozik, akik sem megfelelő képzettséggel, felkészültséggel, sem felelősségbiztosítással nem rendelkeznek, de bátran elvállalnak havi néhány ezer forintért szinte bármilyen könyvelési feladatot. Ez persze a megrendelői oldal hibája is: mivel a számvitelt és az adózást – ami ezzel szorosan összefügg – senki nem szereti, fizetni érte pedig még kevésbé, és minél kevesebbet szeretne, az ajánlatok értékelésénél, nem a szakmai felkészültség, a referenciák a meghatározók, hanem az ár. A minőségi jellemzők csak akkor kerülnek elő, amikor már késő: az olcsó könyvelés hibái sok problémát és kárt okoztak, amit helyre kell hozni. Ehhez viszont már szakmailag felkészült szakember kell. Azt is meg kell említeni, hogy ez a szolgáltatás bizalmi alapon működik, de itt sem az számít, hogy akit ajánlanak, mennyire felkészült, precíz, hanem, hogy mennyire olcsó. Azért bízzunk benne, hogy a megrendelői oldal is eljut arra a felismerésre, hogy egy szakmailag felkészült számviteli szakember, aki átlátja egy cég gazdasági folyamatait az adózástól a likviditásig és a cash-flow-ig, több pénzt takarít meg, mint amennyibe kerül. Azt gondolom, ahogy haladunk az IFRS rendszer felé, úgy tisztul majd a piac, és a megrendelők is szembesülnek majd az IFRS szemléletéből adódó új, magasabb követelményekkel.

5. Ha újrakezdhetné, ugyanezt a szakmát választaná?

Ami a „közgazdászságot” illeti igen, azonban inkább a számvitel és adózás gazdaságpolitikai vagy a makrogazdasági kérdéseivel foglakoznék szívesebben.

(Adatlapja a Könyvelők.hu-n: http://konyvelok.hu/szaknevsor/annumerus-consulting-kft)